önkormányzati jelöltjeink

Csoma Botond: csak ürügy a nemzetbiztonság az emberek megfigyelésére

2018.05.03. | Aktuálpolitika
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Csoma Botond: csak ürügy a nemzetbiztonság az emberek megfigyelésére

A titkosszolgálat ne tekintsen ab ovo úgy az erdélyi magyarságra, mint nemzetbiztonsági veszélyforrásra, és ne kezelje a kisebbségi törekvéseket rizikófaktorként. Ezt tekinti fő küldetésének Csoma Botond képviselő, a Román Hírszerző Szolgálatot (SRI) felügyelő parlamenti bizottság újdonsült titkára, akit a nemzetbiztonsági törvények módosítására létrehozott különbizottság tagjaként is faggattunk.

Csaknem két hónapba telt, amíg elfoglalhatta elődje helyét a SRI-bizottságban. Mi történt?

Nem tudom, hogy ennek volt-e különösebb oka. Bizonyos időbe telt, amíg megszületett az RMDSZ-ben a döntés, hogy kit jelöljenek ebbe a bizottságba, és utána meg kellett várni, amíg sorra került egy együttes plénum. A Román Hírszerző Szolgálatot felügyelő bizottság ugyanis a két ház közös testülete, így a képviselőház és a szenátus együttes plénumának jóvá kellett hagynia az én jelölésemet is.

Azt rebesgetik, hogy ilyenkor a titkosszolgálat ellenőrizni, hogy mennyire megbízható az illető képviselő.

Vannak ilyen legendák, én is hallottam, de ORNISS-bizonylatra itt nem volt szükség.

Ez ugye olyan titkosszolgálati engedély, amelynek a birtokában be lehet tekinteni államtitkokba.

Igen, bizonyos tisztségek betöltéséhez szükség is van rá, de itt nem. Persze a bizottság tagjaként én is hozzáférek államtitkokhoz, de mivel ez egy titkosszolgálatot ellenőrző testület, nem lehet olyan feltételt szabni, hogy az illető titkosszolgálat ellenőrizze azt, aki majd később a titkosszolgálatot ellenőrzi.

Tehát ez puszta legenda?

Igen.

A SRI-bizottság újdonsült tagjaként mit tekint a legfontosabb feladatának?

Jelen pillanatban azt, amit szerintem az egész bizottság: hogy tisztázzuk a titkosszolgálat és az igazságszolgáltatás közötti összefonódásokat. Az elmúlt napokban két alkalommal is végiglátogattuk a hírszerzés különböző épületeit, és aziránt érdeklődtünk, hogy miként valósultak meg a nemrégiben napvilágra került megállapodások a SRI és az ügyészség között. Voltunk például a SRI jogi osztályán, ahol többek között arról biztosítottak, hogy a hírszerzés ügynökei semmiféle módon nem vettek részt bűnvádi eljárásokban, és soha semmit nem javasoltak sem az ügyészeknek, sem a bíráknak.

A SRI jogi osztályát meg mindig az a tábornok vezeti, aki azt nyilatkozta, hogy a titkosszolgálat a bíróságokat "műveleti terepnek" tekinti?

Nem, már nem.

Hogyan történik egyébként az ellenőrzés?

Ebben az esetben például úgy, hogy vesszük a SRI és a legfőbb ügyészség nyilvánosságra hozott megállapodását, és kérdezősködünk.

Milyen mértékben hozhatók nyilvánosságra az ellenőrzés során szerzett információk?

Ha nem számítanak államtitoknak, akkor száz százalékban, ellenkező esetben a nyilvánosságra hozatal bűncselekménynek számítana. De a SRI és az ügyészség közötti megállapodásra ez már nem érvényes, mivel a titkosítását feloldották.

Térjünk akkor rá a nemzetbiztonsági törvényekre. A bizottság túl van az alakuló ülésen.

Sőt, már volt egy "rendes" ülésünk is, amelynek elhatároztuk, hogy felkérünk tizenkilenc intézményt, amelyekről úgy gondoltuk, hogy közük van a nemzetbiztonsághoz, hogy ha vannak javaslataik, azokat tegyék meg május 9-ig. Arról is született döntés, hogy megnézzük, vannak-e a parlamenti körforgásban olyan jogszabály-kezdeményezések, amelyek érintenek nemzetbiztonsági törvényeket, és ha igen, akkor azokat is átnézzük. A bizottság hat hónapra kapott mandátumot, tehát fél év alatt minden olyan jogszabályt módosítani kell, ami a nemzetbiztonsággal kapcsolatos.

Vagyis a nemzetbiztonsági törvény mellett még milyen jogszabályokat?

Például a bel- és külföldi hírszerzés törvényét, a katonai titkosszolgálatról szóló jogszabályt.

Csak módosításról van szó vagy pedig a hatályos jogi keret cseréjéről?

Még nem született döntés, hogy csak módosításokat eszközölünk, vagy teljesen új jogszabályokat alkotunk.

Vannak már elképzelései arról, hogy mi az, amin biztosan változtatni kellene?

Egy dologban biztos vagyok. A jelenlegi törvényben nem szerepel ugyan, de a törvény alapján kidolgozott és a Legfelsőbb Védelmi Tanács jóváhagyott nemzetbiztonsági stratégiákban a magyarság bizonyos törekvései és jogai rizikófaktorként jelentek meg. Én azt szeretném, és ez az egyik megbízatásom a bizottság tagjaként, hogy a titkosszolgálat ne tekintsen ab ovo úgy az erdélyi magyarságra, mint nemzetbiztonsági veszélyforrásra, és ne kezelje a kisebbségi törekvéseket rizikófaktorként. Ez az első dolog, amire az RMDSZ-től is mandátumot kaptam. Nyilván, ahogy halad majd előre a vita a törvények módosításáról, a szövetségi elnökkel és a többi kollégámmal is egyeztetni fogok, az RMDSZ álláspontját nem egyedül alakítom ki.

A SRI jelentéseiben évről évre megjelenik, hogy az "autonomista-szecesszionista akciók" nőnek,  csökkennek vagy éppen stagnálnak. Sikerült azonosítania, hogy pontosan minek alapján követi ezt a titkosszolgálat?

Nem, legalábbis mostanáig nem, pedig a SRI előrejelzési és elemzői osztályán járva konkrétan rákérdeztem, hogy miként viszonyulnak az olyan törekvésekhez, amelyek túlmutatnak a jelenlegi alkotmányos berendezésen. Azt a választ kaptam, hogy addig nem tekintik azokat rizikófaktornak, amíg a véleménynyilvánítás keretei közé illeszkednek.

Az alkotmány 53. cikkelye szerint az állampolgár emberi és polgári jogai és szabadságai kizárólag törvénnyel korlátozható, ha azt megköveteli a nemzetbiztonság, a közrend, a közegészség vagy a közerkölcs, az állampolgárok jogainak és szabadságjogainak a védelme vagy a bűnügyi eljárás lebonyolítása. A korlátozást csak akkor lehet elrendelni, ha az egy demokratikus társadalomban szükséges. Az intézkedésnek arányosnak kell lennie a kiváltó helyzettel, és diszkriminációmentes módon, a jog vagy szabadság létének érintése nélkül kell alkalmazni.

Egy autonómia törvénytervezet benyújtása már akciónak minősülhet?

Az én véleményem szerint az még a véleménynyilvánítás keretei közé illeszkedik.

Szintén a személyes véleménye érdekelne: miért minősülne nemzetbiztonsági veszélyforrásnak egy erdélyi város alpolgármestere, mondjuk Horváth Anna?

Erre is rákérdeztem. Nevet nyilván nem említettem, de szerintem tudták, hogy kire utalok. Megkértem őket, mondjanak egy példát arra, hogy mire hivatkozva kérik egy polgármester vagy alpolgármester megfigyelésének az engedélyezését, és azt válaszolták: például azért, mert az illető kapcsolatba léphet egy másik állam hírszerzésével.

Lépett vagy léphet?

Léphet! Erre elmondtam nekik, hogy szerintem a nemzetbiztonságot csupán ürügyként használják arra, hogy tartósan megfigyeljenek embereket abban a reményben, hogy időközben valamilyen más bűncselekmény előbukkan a zsákból.

Ha nem derül fény semmilyen törvénybe ütköző cselekményre, az illető személyt elvileg tájékoztatni kellene arról, hogy megfigyelték. Rendelkezik adatokkal arról, hogy hány ilyen tájékoztatás történt, illetve milyen arányban állnak ezek az összes megfigyeléssel?

Nem, nincsenek ilyen adataim, de a következő alkalommal feltehetem ezt a kérdést is.

Forrás: maszol.ro

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.