önkormányzati jelöltjeink

Székely Kriszta

Kettős mérce

2019.07.08. | Aktuálpolitika
  • Betűméret
    nagyítás
  • Elküldöm e-mailben
  • Kinyomtatom

  • Megosztom:
  • Share


Székely Kriszta

Kettős mérce

Heves tiltakozást váltott ki Bukarest részéről (is) az ukrán Rada (Legfelsőbb Tanács) által áprilisban jóváhagyott törvény, amely a magánbeszélgetéseken és vallási szertartásokon kívül kötelezővé teszi az ukránnak mint államnyelvnek a közszférában való kizárólagos használatát minden állampolgár számára, függetlenül azok etnikai hovatartozásától. „Az ukrán helyzet aggodalomra ad okot, ezért azt javasoljuk az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének (APCE), hogy külön monitorizálja, mennyire tesz eleget Ukrajna a nemzeti kisebbségek nyelvi jogainak tiszteletben tartására vonatkozó nemzetközi kötelezettségvállalásainak‟, áll abban a kezdeményezésben, amelyet Titus Corlăţean PSD-s szenátor terjesztett elő Strasbourgban, a közgyűlés idén június 24–28. között sorra kerülő ülésszakán.

Hogy van-e ok-okozati összefüggés, nem tudom, tény, hogy Corlăţeant még azon melegében megválasztották az APCE Politikai Ügyek és Demokrácia Bizottság jelentéstevőjévé. Furcsa egybeesés: ugyanazon a közgyűlésen az RMDSZ az Úzvölgyében zajló kisebbségekkel szembeni jogsértésekre, a román kormány kirakatpolitikájára igyekezett felhívni a nemzetközi közvélemény figyelmét.

A kezdeményezés, amelyet természetesen az RMDSZ és a magyar küldöttség is támogatott, mérsékelt visszhangot váltott ki itthon. Én is csak azért idézem, hogy bizonyítsam: Bukarestben pontosan tudják, mi a nemzetközi elvárás a kisebbségi jogokkal kapcsolatban, nem az elmélettel van tehát a baj. Az, ahogy Corlăţean az ukrajnai románok mellett kiállt, és a nemzetközi fórumok, illetve az ukrán hatóságok „azonnali és határozott közbelépését‟ követelte a „kisebbségek nyelvi jogainak maradéktalan biztosítása érdekében‟, egyenesen szívszaggató kívülről nézve. Mint ahogy az is, hogy ami a csernyivci románok számára természetes Bukarestben, az erdélyi magyarok esetében hazaárulásnak minősül.

Aminek viszont jó kis visszhangja volt minálunk, az Corlăţean szenátor másik megnyilvánulása. Amint arról korábban tudósítottunk, Şerban Nicolaéval, a PSD szenátusi frakcióvezetőjével együtt olyan törvénykezdeményezést terjesztettek elő, amely a trianoni szerződés napjává kiáltaná ki Romániában június 4-ét. Afféle „örömünnep‟, nemzeti zászlókkal, tűzijátékkal és az esemény jelentőségét méltató rendezvényekkel. Erre közvetlenül azután került sor, hogy a magyar Országgyűlés a nemzeti összetartozás évének nyilvánította 2020-at, a trianoni békediktátum 100. évfordulóját.

Ha emlékeznek, arról a Titus Corlăţeanról van szó, aki a Pontakormány külügyminisztereként 2014-ben az RMDSZ és a FUEN által kezdeményezett Minority SafePacket elutasító Európai Bizottság pártjára állt az Európai Bíróságon zajló perben. Corlăţean annak a kabinetnek volt a tagja, amelynek mellesleg az RMDSZ is, a perben való részvételről szóló döntést semmilyen nyilvános egyeztetés nem előzte meg a kormányban, ami külön „emelte‟ a gesztus értékét. (Tiltakozásul Kelemen Hunor lemondott a kulturális miniszteri és miniszterelnök-helyettesi tisztségéről.)

S ha nem az elmélettel van a baj, akkor mivel? – tevődik fel mindannyiszor a kérdés, valahányszor a románok kettős mércéjét tapasztaljuk. Mikor mivel… mondanám bölcsen. Most például (ismét) a szociáldemokraták csökkent támogatottságával, ilyenkor szokták ugyanis az átlagosnál is jobban szabadjára engedni a Corlăţean-féléket, akik mellékesen élvezik, ha a magyarokat piszkálhatják. Mert bármilyen testreszabott is legyen egy pártfeladat, kell az ilyenfajta sikerekhez alkati adottság…

Itt van a közigazgatási kódex esete is. Mi változott a parlament által elfogadott és a Hivatalos Közlönybe szánt szöveg megfogalmazása közötti időszakban? Néhány dolog mindenképpen. Az RMDSZ megvonta támogatását a kormánytól, a szövetséggel való együttműködésben korábban érdekelt Dragnea pedig hirtelen távozott a politikai életből. Kézenfekvő, hogy azokat a kisebbségeknek tett „engedményeket‟ – mert Bukarestben a kisebbségi jogok afféle „szívességnek‟ számítanak (favoare) – visszavágják, hogy ezzel is minimalizálják a pártot ért veszteségeket. Úgy tűnik, ez a kényszer nemcsak belülről, hanem kívülről is erősödik. Traian Băsescu Népi Mozgalom Pártja (PMP) és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) képviselői azzal vádolják Viorica Dăncilát, hogy alku tárgyává tette a szent román nyelvet, amikor az RMDSZ módosító indítványaiból bármit is benne hagyott a közigazgatási törvénykönyvben.

Az elkövetkező időszak nem lesz kimondottan kisebbségbarát Romániában, kár is áltatnunk magunkat. Novemberben elnökválasztásra szól a harang, sok függ attól, hogy a PSD kit indít a versenyben. Bár a jelöltnek komoly esélye nem lesz Iohannisszal szemben, mégiscsak első számú kihívójának számít majd, az államfő rá – ellene – hangolja kampányát. A PSD-jelölt fellépése, üzenete nagy mértékben meghatározhatja tehát nemcsak a következő hónapok, hanem akár az egész Trianon-év „hangulatát‟.

 

Corlăţean speciel nincs a jelöltek között, ami jó hír. Lebegtetik viszont a független jelölt gondolatát, nem is olyan rég felmerült a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektorának, a Román Akadémia elnökének, a magyarellenes szónoklatairól ismert Ioan-Aurel Popnak a neve is. Amilyen hevesen tagadja, akár lehet is valami a dologban. Bár a professzor úr nem kimondottan az a személyiség, akitől lázba jönnek a PSD-tábor többségét alkotó alacsony iskolázottságú, idős választók, a jelenlegi nehéz helyzetben akár rá is fanyalodhatnak. Ez pedig egyáltalán nem tartozik a jó hírek kategóriájába.

 

Forrás: www.szabadsag.ro

Figyelem! Fenntartjuk a hozzászólások moderálásának jogát.